HTML

Shark-Vision

Friss topikok

  • Uff én szóltam: Mélyen egyetértek. Írhatnál gyakrabban ide a blogra is, szükség van rá, hogy ilyen józan gondola... (2015.04.06. 15:52) Lúzerképlett'
  • különvélemény: @Fot L' Mondó: Már bocs, de az történt, hogy te saját magad addig húztad, ameddig bele ne fulladt... (2014.03.03. 19:47) Szevasz, Top Oil!
  • DKrunner: ez mindenben így van ! Ha nincs szerencséd, akkor bármit is csinálhatsz. A legfontosabb, hogy utól... (2014.02.14. 10:11) A tőzsde, a kaszinó és a forgóajtó

Címkék

Lúzerképlett'

2014.04.01. 09:34 shark vision

 

Végre önvizsgálatot kellene tartanunk, miként lehetséges, hogy egyszerre tartjuk magunkat a világ legpesszimistább és legtehetségesebb népének. Meggyőződésem, hogy nekünk NEM Mohács kell. Sem államcsőd, sem gazdasági összeomlás.

Az évszázadok tragédiáin keresztül bizonyos – szerintem igen káros - szempontból megtanultunk rendszerszinten alkalmazkodni és kisebb eredményeket elérni. Azonban a hogyant, mikéntet felülírta a mennyit és a mit, az erkölcsi megfontolásokat, a valóban hatékony alternatívákat a praktikus, de igen korlátozott, szűk látókörű gondolkodás. A cél közben sokkal fontosabb lett az eszköznél, nem szentesítette, inkább mentesítette azt. Átmenetileg kicsi jónak is nagyon tudunk örülni. De annak bármi áron. A (látszat) eredményekhez foggal-körömmel ragaszkodunk, mert a múltban nagyon sokszor buktunk mindent. Az újabb társadalmi, gazdasági tragédiától való rettegés állandósult, generációkról generációkra szállt. Részben ezt elkerülendő, bármilyen mutyira, illegális vagy legális kiskapuk alkalmazására, erkölcstelen áldozatra képesek vagyunk, csakhogy egy picit kedvezőbb helyzetbe kerüljünk. Egyrészt úgy érezzük, hogy az jár – hisz annyit „szenvedtünk” már korábban -, másrészt társadalmilag elfogadott norma lett a kapcsolatok mértéktelen kihasználása, ahogy ezt már sokan megfogalmazták. Bűnnek pedig igazából továbbra is a köztörvényes cselekedetek számítanak. A hűtlen kezelés, korrupció, gazdasági erőfölénnyel való visszaélés csak akkor jelent némi botlást, ha kiderül.

Az önigazolás, az érzelmi magabiztosság és rövid távú megbecsültség érzete – akár igazságtalan bűnbak keresés és látványos összeesküvés elméletek gyártása által -  fontosabb lett a hosszú távú, lassabb, de realista és tiszta erkölcsi elemekből álló építkezésnél. Ezért választottuk Kossuth-ot Széchenyi helyett, ezért okoljuk Trianont az elmúlt 100 év kudarcaiért, ezért tudtuk rekord gyorsasággal megszokni és megszeretni Kádárt 56 után és ezért vagyunk nyitottak a Nyugatot bíráló vagy elvető gondolatokra. Jaj, csak nehogy még egy véres tragédia történjen, csak nehogy megint elveszítsük az egzisztenciánkat, nehogy visszaessen az életszínvonalunk, ahogy az előző 200 vagy 400 évben oly sokszor!

Szó nincs itt Nyugat és Kelet között történő tudatos választásról, az értékrend szisztematikus összehangolásáról. Egy dolog számít csak: mikor melyik berendezkedés kínál rövid távú hasznokat. A sikertelenségre végképp ráunt, annak gondolatát, valódi önelemzést másodpercekre sem igen toleráló társadalom azonnali elégtételt, gyarapodást követel.

Ez a fajta igény-félelem páros egyszerre mindent felülír. Betonkeménységűre szilárdult az évszázadok során az ún. Jung-féle kollektív tudatalattiban. Ezért nem mozdulnak, nem tiltakoznak tömegek, akármilyen közérdeket sértő lépésről is legyen szó, ezért nincs egyelőre súlya a civil szervezeteknek. Ezért hiányzik a szavukat hallató független értelmiségi réteg is, mert mindennek az egzisztencia, s így a meglévő kapcsolati háló fenntartása a viszonyítási és igazodási pontja, a „hagyjanak dolgozni és gyarapodni” elv. És ezért tudunk üdvözölni és méltányolni bármilyen jussot, függetlenül attól, hogy azt egy szűk társadalmi, gazdasági rétegtől veszik is el, vagy esetleg a közös jövőnkből hasítják ki.

Még a Himnuszunkban is Istenhez fohászkodunk a régen tépő balsorsra hivatkozva, ahelyett, hogy saját magunkban (is) keresnénk a hibát, és a sorsunkat reálisan szemlélve a kezünkbe vennénk. Nem átadva és bízva a politikusokban, szellemi vezetőkben, hanem mindenki saját magát szedje szét elemeire és rakja ismét össze! Sajnos Kölcsey Himnusza tökéletesen kódolt néplélek diagnózis, gyönyörű pszichológiai térkép, de egyúttal nem nyújt alternatívát, igazi megoldást. Pontosabban kínál hitet, ami persze szükséges, de messze nem elégséges tényező az igazi kiút, kiutak keresésében.

Másrészről a sikertelenségre a választ agresszív, másokat megbélyegző eszmékben találjuk meg, mert ha anyagilag nem is, de így érzelmileg tudjuk magunkat igazolni.

Minden fő áramnak csak a káros, ám rövid távon kétségtelen haszonnal kecsegtető oldalfolyását kapjuk el. A rendszerváltásnál a még nagyobb hűtőt és videókat láttuk meg az osztrák életszínvonallal, a több száz éves kulturális és gazdasági hátrányt és az ebből fakadó tanulás szükségét pedig tökéletes harmóniában, szinte észrevétlenül utasítottuk el. Ma pedig a világban előretörő populizmust lovagoljuk meg, pontosabban igazodunk a jól csengő és a felszínen igazságosnak tűnő politikai intézkedésekhez, belengetett ígéretekhez, bármilyen politikai oldalról, képződményről is legyen szó.  De huszárvágással nem lehet sem plasztikai műtétet végrehajtani, sem lélekfejtést. Itthon kellene európaiként és külföldön magyar értékeinket megvillogtatva magabiztosan, pozitív önértékeléssel felvértezve viselkednünk.

A gazdag rétegnek jobban meg kellene becsülni a lojális és hatékony munkaerőt, szolidárisnak lenni a mélyszegénységben élőkkel. Az alsó-közép rétegnek, értelmiségnek pedig nem egyöntetűen gyűlölni a teljes tőkés osztályt, hanem ténylegesen különbséget tenni oligarchák és valóban hozzáadott értéket teremtő, esetleg intellektuálisan és erkölcsi szempontból is példáként tisztelhető vagyonosok között.

El kellene kezdenünk tehát mérni. Magunkat, a világot. Ehhez azonban első lépés önmagunk megismerése, a múlt terheinek eldobása, a mérce kiválasztása. Csak így leszünk képesek valódi, tartós népakaratot, s nem csak a John Lukacs által is definiált néphangulatot létrehozni. 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sharkvision.blog.hu/api/trackback/id/tr665888691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Uff én szóltam 2015.04.06. 15:52:57

Mélyen egyetértek.

Írhatnál gyakrabban ide a blogra is, szükség van rá, hogy ilyen józan gondolatok nagyobb teret kapjanak.